Hírek

Megváltozott munkaképességűekre vonatkozó speciális ellátási és foglalkoztatási szabályok

A megváltozott munkaképességnek társadalombiztosítási szempontból az érintettre vonatkozóan elsődlegesen a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásra jogosultságnál van jelentősége, míg foglalkoztatói oldalról nézve a rehabilitációs hozzájárulás, illetve a szochokedvezmény szempontjából fontos. Ugyanakkor ez az állapot más kötelezettségeket és jogosultságokat is befolyásol.
A kötelezettségeket illetően az elsők között a kisadózókat kell megemlíteni. A 2022. évi XIII. törvény 2. paragrafusának e) és f) pontjai alapján nem választhatja a kisadózást az egyéni vállalkozó, aki

– 2011. december 31-én – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) alapján megállapított – I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. (Mm.) törvény 32–33. paragrafusa alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül, vagy

– rokkantsági ellátásban részesül, és az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű.

A megváltozott munkaképesség adott esetben egészségügyi szolgáltatásra nyújt jogosultságot. A Tbj. 22. paragrafus (1) bekezdésének j) pontja értelmében egészségügyi szolgáltatásra jogosult az a személy, aki megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodást szenvedett, és a munkaképesség-változásának mértéke eléri az 50 százalékot, illetve az egészségkárosodásának mértéke a 40 százalékot, vagy az egészségi állapota 50 százalékos vagy annál kisebb mértékű, és az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával rendelkezik.