A vállalatok számára elérhető legfontosabb adókedvezmények – az energiahatékonysági, fejlesztési és K+F konstrukciók – esetében a jogosultság bizonyítása egyre inkább előkészítés-centrikus folyamattá vált. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem elegendő a beruházás tényleges megvalósítása: már a projekt indulásakor szükség van megfelelő számításokra, szakmai alátámasztásra és dokumentációra.

A leggyakoribb probléma, hogy a cégek csak utólag, a társaságiadó-bevallás készítésekor szembesülnek azzal, hogy egy beruházás akár jelentős adóelőnyt is biztosíthatott volna.A K+F kedvezmények esetében a NAV különösen a valódi innováció meglétét vizsgálja, mivel sok projekt csak formailag kerül ebbe a kategóriába. Egy standard ERP-bevezetés vagy rutinfejlesztés jellemzően nem minősül K+F-nek. Valódi K+F csak akkor áll fenn, ha a projekt technológiai vagy tudományos bizonytalanságot old meg, és új tudást eredményez.

Az energiahatékonysági beruházásoknál pedig a jogosultság feltétele az igazolt energiamegtakarítás és az előzetes energetikai audit.
Bár a gyártástechnológiai korszerűsítések és épületenergetikai fejlesztések gyakoriak, nem minden energiahatékonysági projekt jogosít adókedvezményre. A napelemes rendszerek telepítése például önmagában nem feltétlenül elegendő az energiahatékonysági adókedvezmény igénybevételéhez.

2026 második felében tovább nőhet az adóhatósági ellenőrzések intenzitása, különösen a K+F projektek tartalmi vizsgálata, az energiahatékonysági kedvezmények auditja és a transzferáras megfelelés területén. Ezért a vállalatok számára kulcsfontosságú, hogy már a beruházások tervezési szakaszában kezeljék az adózási és dokumentációs követelményeket.

A globális minimumadó az érintett multinacionális vállalatok számára további új megközelítést hozott: az adókedvezmények értékelése ma már nem kizárólag hazai adóteher-optimalizálásról szól, hanem a csoportszintű effektív adókulcsra gyakorolt hatásról is